Publikációk

Újévi gondolatok a nemzet felemelkedéséhez

Valamelyik külföldi utamon, egy hét-nyolc éves kislány, aki nem beszélt magyarul, megkért, énekeljem el a magyar himnuszt. Némi hezitálás után, összeszedve minden énektudásomat, elénekeltem. Figyelmesen hallgatott, majd amikor befejeztem, csodálkozó szemekkel a következőt mondta: „Nagyon szép, de miért ilyen szomorú?”
Mi magyarok vagy ötszáz éve, búsulva vigadunk, búsulva ünnepelünk, búsulva emlékezünk, búsulva élünk. Énekeink, dalaink, nótáink legtöbbje szomorú. Sírva vígad a magyar – mondják, és ez sokszor így is van. Volt is miért sírnunk az elfecsérelt évszázadok miatt, a bennünket méltánytalanul sújtó balsors miatt. Időnként azért mi is adtunk okot szenvedésünkre.
Ideje azonban végre felemelni a fejünket. Hibáink és mulasztásaink mellett  sokat adtunk az emberiségnek, mindenek előtt Európának. Közhelynek számít már, hogy miközben saját létünket védtük az oszmán hódítással  szemben, a keresztény Európát is védtük egyidejűleg. Rákóczi és Kossuth a szabadság jelképeivé váltak kontinensünkön és az Újvilágban. A kommunista önkényuralmat is mi rengettük meg legelőször 1956-ban, a nemzeti szuverenitás zászlóvivői voltunk a szovjet érdekszférában. Az elmúlt évszázadokban a tudomány és a művészet terén annyit adtunk a világnak (és természetesen önmagunknak), amennyit lakosságszámukhoz viszonyítva egyetlen nemzet sem a világon. A sportban is az aranyérmek számát tekintve elsők, vagy elsők között vagyunk egy főre számítva. Jelen írás terjedelmét túlfeszítené, ha felsorolnám a legfontosabb példákat.

Bővebben...

 

Antall József emléke

1993. december 12-én délután negyed hatkor Dr. Antall József, a kommunista diktatúra utáni első szabadon választott miniszterelnök, a rendszerváltoztatás kormányfője, itt hagyott bennünket. Saját felelősségére, orvosai tiltakozása ellenére tért vissza a kölni gyógykezelésről, hogy teljesítse küldetését. Súlyos betegsége miatt halála nem volt váratlan, mégis hihetetlen megdöbbenést, leírhatatlan fájdalmat keltett emberek millióiban a Kárpát-medencében és egész Európában. Pótolhatatlan veszteség érte a magyar nemzetet, a kereszténydemokrata, konzervatív, nemzeti liberális politikai erőket a transzatlanti térségben és minden demokratát az egész világon. Ravatalánál tízezrek rótták le kegyeletüket, és százezrek kísérték utolsó útjára december 18-án a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe.
Antall József az 1990. április 8-i választási győzelem után azt mondta, kamikáze kormányt alakít, mert a diktatórikus rendszerből parlamentáris demokráciát létrehozni, a működésképtelen szocialista tervgazdaságból szociális piacgazdaságot teremteni, a végletekig eladósodott, elszegényedett országban az embereknek jólétet, biztonságot garantálni, csak az egész társadalmat kíméletlenül igénybe vevő átalakítással lehet. Ugyanakkor valami titokzatos módon megsejtette, hogy személyesen is a rendszerváltoztatás mártírja lesz. Amikor belépett elődje, Németh Miklós parlamenti dolgozószobájába, azt mondta, maradjon minden a helyén, nem kell időt és pénzt pocsékolni átalakításra, csupán egy gróf Batthyányi Lajost ábrázoló festményt hozzanak a múzeumból, és akasszák fel a hosszú fal középső részén. Az 1848-as forradalmi kormány mártír miniszterelnökét ...

Bővebben...

 

Az ökumené dicsérete

Valamikor 1989-ben, az MDF elnökségi ülés szünetében megütötte a fülemet egy mondat két elnökségi tag közötti beszélgetésből: „Olyan rendes ember ez az X.Y., pedig katolikus …” Nyílván élcelődésnek szánták ezt a kitételt, de megdöbbentett, hogy a vallási megosztottság még a XX. század végén is él a fejekben, számon tartják. Politikusi pályámon később is többször találkoztam ezzel a felfogással, bár szinte mindig tréfálkozás formájában. Azonban a tréfának szánt mondat mögött sokszor éreztem valódi megkülönböztetést.
Gyerekkoromban többször hallottam Édesapámtól, mennyi kárt okozott történelmünk során a vallási megosztottság. „Maradtunk volna valamennyien római katolikusok, vagy váltunk volna mindannyian protestánsokká, akkor nagyobb sikerrel vehettük volna fel a harcot a törökkel és a Habsburgokkal.” Mi római katolikusok vagyunk, de gyerekkoromból nem emlékszem semmiféle előítéletre református és evangélikus testvéreinkkel szemben. Erdélyi útjaim során, a nyolcvanas években pedig nagyon megszerettem Kalotaszegen a református gyülekezeteket. 1989-ben már ökumenikusan gondolkodó keresztény/keresztyén voltam.

Bővebben...

 

Az István, a király budapesti előadása

Alföldit nem zavarja, hogy az államalapító által létrehozott
birodalom ötszáz évig Európa maghatározó hatalma volt

Szörényi Levente és Bródy János 1983. augusztus 20-án, a városligeti királydombon bemutatott történelmi rockoperája elementáris erővel robbant be a magyar kulturális életbe. Felrázta a kádári gulyáskommunizmusban elfásult társadalmat, kiengedte a szellemet a palackból, megnyitotta a rendszerváltáshoz vezető utat. A színpadi produkciókat film követte, az emberek rájöttek, lehet gondolkodni és beszélni (!) szabadságról, magyarságról, alapvető emberi értékekről. Zseniális alkotás, kitűnő zenével, tartalmas gondolatokkal, magyar sorskérdések és általános emberi problémák felvetésével. Egyszerre tartalmaz mély filozofikus gondolatokat, humoros, könnyed fordulatokat, bemutatja a magyarság ezer éves történelmi vívódásait. Harminc éve folyamatosan játszzák, minden generációt megszólít. Kilenc éves unokám három éves kora óta énekli dalait, végig üli az előadást. Az István, a király mára örök értékű, klasszikus nemzeti rockoperává vált.

Módosítás: ( 2013. szeptember 09. hétfő, 05:40 )

Bővebben...

 

A magyarok nem várják a királyt!

Válasz egy legitimista tévedéseire

A Magyar Nemzet augusztus 9-i számában Techet Péter, jogi végzettséggel is rendelkező újságíró, a királyság visszaállítását, a Habsburg Ház újbóli uralkodását és a Monarchia új alapokon történő felélesztését tartaná üdvösnek a magyarság jövőjére nézve. A sok igazságot, de számtalan tévedést tartalmazó írásra az alábbiakban kísérelek meg adekvát választ adni.
Van egy „történelmi tételem”, melyet évtizedek óta hangoztatok, ami lehet nem teljesen igaz, túlzásokat tartalmaz, de biztosan sok igazság van benne. Így szól: Budavár visszavételétől az 1867-es kiegyezésig a Habsburgok több kárt okoztak a magyarságnak, mint azt megelőző 150 évben a törökök.

Bővebben...

 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>
1. oldal / 3