Külpolitika

Az Egyesült Államok felelősségéről

1992-ben Antall József kezdeményezésére, Kodolányi Gyula vezetésével, tizenhármad magammal megalakítottuk a Magyar Atlanti Tanácsot. Célkitűzésünk volt, hogy előmozdítsuk Magyarország NATO tagságát, és a transzatlanti gondolatot minél szélesebb körben elfogadtassuk a magyar társadalomban. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy az euro-atlanti integrációnak nincs alternatívája. 1997-ben az ország lakossága népszavazás keretében 85%-os arányban támogatta az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozást. Ez európai rekord. A magyar nép a mi erőfeszítéseinktől függetlenül is ösztönösen érezte, a XX. század történelmi tapasztalataiból kiindulva tudta, hol a helyünk a világban, hol kell a volt komp ország hajóját kikötni. Tizenöt éves NATO tagsággal a hátunk mögött azonban már nem ilyen egyöntetű a magyarok véleménye, a korábbi lelkesedés alább hagyott. Ennek oka elsősorban az Egyesült Államok térségbeli szereplésében és világpolitikai manővereiben keresendő. Mielőtt azonban hozzáfognék a kérdés elemzéséhez, leszögezem, hogy továbbra is elkötelezett atlantista vagyok. A transzatlanti együttműködésnek ugyanis továbbra sincs alternatívája számunkra. E meggyőződés miatt voltam nyolc évig az Észak-atlanti Közgyűlés szorgalmasan dolgozó tagja, és vagyok ma is aktív alelnöke a Magyar Atlanti Tanácsnak. Ezzel a háttérrel nem csak megengedhetem magamnak, hanem kötelességem is kritikusan számba venni a jelenlegi helyzetet.

Bővebben...

 

Népszavazást kell tartani Kelet-Ukrajnában

A népek önrendelkezési joga mindenhol tiszteletben tartandó
 
Hónapok óta tart az ukrajnai válság. A halottak, a sebesültek és a menekülők száma napról napra ijesztően nő. A civil lakosság szenved, nem csak a keleti területeken, hanem egész Ukrajnában. Napirenden vannak a legkülönbözőbb helyi és nemzetközi jogsértések. A szomszédos országok egyre rosszabb politikai, társadalmi és gazdasági helyzetbe kerülnek. Kelet-Európa felkerült a világ válságövezeteinek listájára. Újabb súlyos európai gazdasági válság, vagy hét évtized után, kiterjedt háború réme fenyegeti az öreg kontinenst.
Mit tesz ennek elkerülésére a nemzetközi közösség? Nevetséges, hatástalan, sőt veszélyeket hordozó szankciókkal akarja távol tartani Oroszországot a konfliktustól. Megbukott-e Fidel Castro és rendszere Kubában a szankciók hatására az elmúlt fél évszázadban? Térdre kényszerült-e Észak-Korea hatvan év alatt? Nem, csupán a helyi lakosság szenved, nélkülöz embertelen módon. Pedig ezek kis országok, nem úgy, mint Oroszország. Putyin egy nagyhatalom élén áll, ilyen eszközökkel nem lehet kényszeríteni. Számos visszavágási lehetőség van a kezében, amitől az Európai Unió tagállamai súlyos gazdasági veszteségeket lesznek kénytelenek elviselni.

Módosítás: ( 2014. augusztus 25. hétfő, 19:43 )

Bővebben...

 

Ismét egy Unióban Magyarország és Horvátország

(Megjelent a Magyar Nemzetben 2013. július 13-án)

1089-ben törvényes utód nélkül halt meg Dmitar Zvonimir horvát király. Gazdag, jól működő országot hagyott hátra, melyet azonban többek között Velence terjeszkedése veszélyeztetett. A horvát főurak egy része ezért bölcsen úgy döntött, hogy Zvonimir sógorát, Lászlót hívják meg uralkodónak az erős északi szomszédtól, Magyarországról. Az ellentábor viszont nemzeti király megválasztását tartotta jobbnak, ezért Szent Lászlót soha nem koronázták meg, noha birtokba vette az ország nagy részét, számos területen fejlesztéseket hajtott végre, többek között megalapította a zágrábi püspökséget. Tizenhárom évvel később egységre jutott a horvát uralkodó elit, és 1102-ben Könyves Kálmánt horvát királlyá koronázták az Adriai tenger mentén fekvő Tengerfehérváron, horvát nevén Biográdon. Ezt követően 816 esztendeig perszonálunióban élt együtt a két nép, a két nemzet. Közösen dolgoztak hazájuk gyarapításán, magas szintű kultúrát teremtettek az Északi Kárpátoktól az Adriáig, együtt harcoltak tatár, török és más betolakodókkal szemben. A Zrínyi család, a Frangepánok, a Festeticsek, Jurisics Miklós és mások fémjelzik közös múltunkat. Az európai történelemben példa nélküli, békés és gyümölcsöző együttélés volt ez. Valódi perszonálunióként működött, Horvátország tényleges és teljes körű autonómiát élvezett a közös királyságon belül. A XIX. század közepén keletkezett először feszültség a két nemzet között, kezdetben még több önállóságot, majd teljes függetlenséget követeltek horvát barátaink. A trianoni békediktátum után azonban a Szerb-Horvát-Szlovén királyságban, majd a későbbi Jugoszláviában, nem azt kapták, amire számítottak. A XX. század szörnyűségeit, köztük a milosevicsi agressziót túlélve, végül 1992. januárjában ismerte el a világ Horvátország függetlenségét. Mindehhez alapvetően hozzájárult az akkori magyar és az osztrák kormány, Antall József és Alois Mock vezérletével. Az első Orbán kormány kiemelten kezelte a magyar-horvát kapcsolatokat, a második Orbán kormány pedig meghatározóan elősegítette délnyugati szomszédunk európai uniós csatlakozását.

Módosítás: ( 2013. szeptember 02. hétfő, 09:09 )

Bővebben...

 

A Magyar-Horvát Baráti Kör elnökségének nyilatkozata

A Magyar – Horvát Baráti Kör elnöksége ismételten örömét fejezi ki, hogy Horvátország immár több mint öt hónapja az Európai Unió teljes jogú tagja.
A milosevicsi agresszió következményeinek felszámolása hosszú időt vett igénybe, amit bizonyos külső körülmények tovább növeltek. Magyarország sokoldalú segítséget nyújtott délnyugati szomszédjának a történelmi barátság és a jelenkori érték- és érdekazonosság alapján.
Minden adott tehát, hogy közel egy évszázados megszakítás után a két nemzet ismét egy unió keretén belül a legszorosabb együttműködésben éljen, gazdagítsa a két ország népének életét, védje kulturális értékeit, közösen lépjen fel nemzeti érdekeinek érvényesítéséért.
Meggyőződésünk, hogy ezt a jövőbeli legszorosabb együttműködést nem zavarhatja meg semmiféle szinguláris érdek, vélt vagy valós presztízskérdés.

Bővebben...

 

Újra egy unióban Magyarország és Horvátország

- Napirend utáni felszólalás az Országgyűlésben 2013. július 4-én-

Köszönöm a szót, Elnök úr!Tisztelt Ház, kedves Képviselőtársaim

1102-ben Könyves Kálmán magyar királyt horvát királlyá koronázták az Adriai tenger mentén fekvő Tengerfehérváron, horvát nevén Biográdon. Ezt követően 816 esztendeig perszonálunióban élt együtt a két nép, a két nemzet. Közösen dolgoztak hazájuk gyarapításán, magas szintű kultúrát teremtettek az Északi Kárpátoktól az Adriáig, együtt harcoltak tatár, török és más betolakodókkal szemben. A Zrínyi család, a Frangepánok, a Festeticsek, Jurisics Miklós és mások fémjelzik közös múltunkat. Példa nélküli, békés és gyümölcsöző együttélés volt ez az európai történelemben.

Módosítás: ( 2013. szeptember 18. szerda, 08:26 )

Bővebben...

 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>
1. oldal / 2