Nemzetpolitika

Autonómia vágyak a Felvidéken

- Napirend utáni felszólalás az Országgyűlésben 2013. május 13-án-

Köszönöm a szót, Elnök úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim!

Magyarország északi részét, a Felvidéket, úgy szakították le Hazánkról a trianoni békediktátummal, hogy az elmúlt évszázadokban néppé és nemzetté formálódó szlovák lakossággal együtt több, mint egy millió magyart vittek el, túlnyomó többségüket az új határ mentén egy tömbben. Ma ezen a területen a 2011-es népszámlálás hivatalos adatai szerint 612 ezren vallották magukat magyarnak, 460 ezren a Felvidéken, 152 ezren pedig a II. világháború után Csehszlovákiától a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalján.
A Felvidéken élő magyar nemzetrész talán a leginkább megfélemlített kisebbségben élő nemzeti közösség a Kárpát-medencében. A 68 évvel ezelőtt hatályba léptetett Benes dekrétumok a magyarokra nézve teljes jogfosztottságot és tömeges kitelepítéseket vontak maguk után. Ezek a jogszabályok ma is érvényben vannak, a magyarok jogfosztottsága részben ma is fennáll. Nem őshonos államalkotó nemzetnek tekintik őket, hanem kollektív jogokat nem élvező nemzeti kisebbségnek. A folyamatos alárendeltséggel párosuló állandó megfélemlítés az alapvető oka annak, hogy az önrendelkezés iránti igény leginkább csak a lelkek mélyén szunnyad. Közvélemény kutatások igazolják, hogy a reménytelenség elmúlt két évtizedében folyamatosan csökkent a felvidéki magyarok önrendelkezés iránti igénye. 1994-ben 82 százalék kívánta az autonómiát, vagy a társnemzeti státust, 1999-ben már csak 70 százalék, míg 2008-ban 67 százalék. Apátiába esett közösségnek viszont nincs jövője. A Kárpát-medence teljes magyarságának kell lelket önteni felvidéki nemzettársaiba, miközben mindenki saját problémáival is küszködik. Világossá kell tenni, ami egyedül nem megy, az együtt sikerülhet, sikerülni fog. Ehhez azonban mindenkinek vállalni kell a küzdelmet. A rövid távú vélt, vagy valós előnyöket a hosszú távú érdekeknek kell alávetni.

Módosítás: ( 2013. május 21. kedd, 09:05 )

Bővebben...

 

Autonómia törekvések Erdélyben és a Partiumban

-Napirend utáni felszólalás az Országgyűlésben 2013.május 7-én-

Köszönöm a szót, Elnök úr!Tisztelt Ház!

Erdély a magyar kultúra egyik fellegvára, a magyar identitás és függetlenség őrzője a török hódoltság korában. A vallási tolerancia és az etnikai alapú autonómia európai úttörője. A románok a XIII. században kezdtek bevándorolni a Déli-Kárpátokon keresztül, és évszázadokon át tömegesen települtek be Erdélybe. Mi sem mutatja jobban a magyarok toleranciáját, mint hogy az 1880-as népszámlálás adatai szerint az erdélyi románoknak csupán 5,7 százaléka beszélte a magyar nyelvet. A szászok a XII. században kezdtek betelepedni, 1224-ben tényleges autonómiát kaptak. Erdélyben a tordai országgyűlés 1568-ban, Európában elsőként hirdetett vallásszabadságot. Csupán néhány adat arról, milyen hagyományai vannak Erdélyben az autonómiának. 1910-ben Erdély lakosságának 34 %-a volt magyar, ma ez az arány 20 % körül van.

Módosítás: ( 2013. május 08. szerda, 07:29 )

Bővebben...

 

Reális autonómia megoldások a Vajdaságban

-Napirend utáni felszólalás az Országgyűlésben 2013. április 30-án-

Tisztelt Ház!

A múlt ismerete nélkül nem értjük a jelent, és nem tervezhetjük a jövőt.
A Vajdaság elnevezés a szerb Vojvodina szóból származik, melyet először az 1848-49-es szabadságharc idején használtak. A történelmi magyar Bácskából, Nyugat-Bánságból és a Szerémség egy részéből összetákolt területet a Habsburg-kormányzat hozta létre autonóm Szerb Vajdaság néven 1849-ben az „oszd meg és uralkodj” elv alapján. A XV. század elején ez a térség a magyar királyság leggazdagabb, és tisztán magyar népességű országrésze volt. A következő évszázadokban a törökök balkáni hódításai elől menekülő szerbek bevándorlása, majd a török hódoltság után a Habsburgok betelepítési politikája révén soknemzetiségűvé vált területen a magyarok az első világháború elején még relatív többségben voltak. A XX. századi többszöri ki- és betelepítések után mára a tartomány lakosságának kétharmada szerb, egyharmada pedig 25 különböző etnikai csoporthoz tartozik. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a magyarok aránya 13 %, többségük a mai Magyarország határa mentén él. A magyar Délvidéknek ez a része a XIX. század közepétől, megszakításokkal, különböző szintű területi autonómiát élvezett.

Módosítás: ( 2013. május 02. csütörtök, 09:04 )

Bővebben...

 

Néhány szó az európai autonómia modellekről

- Napirend utáni felszólalás az Országgyűlésben 2013. április 23-án-

Köszönöm a szót, Elnök úr!Tisztelt Ház, kedves Képviselőtársaim!

A közép-európai rendszerváltoztatások óta eltelt 20-23 esztendő és az euroatlanti integráció kiterjesztése térségünkre nem hozott megoldást a szomszédos országokban élő, elszakított magyar nemzetrészek sorskérdéseire. Bebizonyosodott, hogy a kis lépések taktikája eredménytelen, a magyarság tragikus mértékben fogy a trianoni utódállamokban. Ma már mindenki számára világos, hogy a határon túl rekedt magyar nemzetrészek szülőföldön boldogulásának és megmaradásának egyetlen biztosítéka a tényleges és teljes körű autonómia.
Milyen autonómiára vágyik, sajnos többnyire csak a lelke mélyén, a határon túli magyarság? Nem többre, de nem is kevesebbre, mint a Lajtán túl és a Kárpátoktól északra számos európai országban működő, meglévő autonómia modellek. Nézzünk meg néhány példát.

Módosítás: ( 2013. április 25. csütörtök, 08:17 )

Bővebben...

 

Miért kell, és miért jár az autonómia az elszakított nemzetrészeknek?

-Napirend utáni felszólalás az Országgyűlésben 2013. április 9-én-

Köszönöm a szót, Elnök úr!Tisztelt Ház, kedves Képviselőtársaim!

Az 1920-as trianoni békediktátum következtében 3,4 millió magyar került idegen fennhatóság alá az utódállamokban, közel a fele az új magyar határ mentén egy tömbben! Ezeken a területeken ma mindössze 2,5 millió magyar él a 2001-es népszámlálás alapján. A magyarok részaránya az elcsatolt területen a helyi lakossághoz viszonyítva:
                       Felvidéken 30 %-ról 10 %-ra,
                       Kárpátalján 31 %-ról 12 %-ra,
                       Erdélyben 32 %-ról 20 %-ra,
                       Délvidéken 28 %-ról 14 %-ra csökkent.
Mindez látszólag betudható a kényszerű elvándorlásnak, erőszakos asszimilációnak, kitelepítéseknek, tömeggyilkosságoknak, amelyek 1920 és 1990 között történtek. Azt hittük, a rendszerváltozások után, az euroatlanti integráció kiteljesedését követően, mindez megszűnik. Nem így történt. 1991 és 2001 között több mint 300 ezerrel csökkent az elcsatolt területeken élő magyarok száma. A harmadik évezred első évtizede sem hozott változást, ez a tendencia folytatódott, a pontos adatok még nem ismeretesek.

Módosítás: ( 2013. május 21. kedd, 09:06 )

Bővebben...

 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 Következő > Utolsó >>
4. oldal / 6