- Napirend utáni felszólalás az Országgyűlésben 2013. július 4-én-

Köszönöm a szót, Elnök úr!Tisztelt Ház, kedves Képviselőtársaim

1102-ben Könyves Kálmán magyar királyt horvát királlyá koronázták az Adriai tenger mentén fekvő Tengerfehérváron, horvát nevén Biográdon. Ezt követően 816 esztendeig perszonálunióban élt együtt a két nép, a két nemzet. Közösen dolgoztak hazájuk gyarapításán, magas szintű kultúrát teremtettek az Északi Kárpátoktól az Adriáig, együtt harcoltak tatár, török és más betolakodókkal szemben. A Zrínyi család, a Frangepánok, a Festeticsek, Jurisics Miklós és mások fémjelzik közös múltunkat. Példa nélküli, békés és gyümölcsöző együttélés volt ez az európai történelemben.
A magyar és a horvát nemzet 2013. július 1. után ismét egy unión belül, az Európai Unióban építi jövőjét, érvényesíti érdekeit. Magyarország és Horvátország között nincs semmiféle alapvető ellentét, a két ország érdekei egybe esnek a közép-európai térségben és az egész kontinensen. A két nemzetet összeköti a közös történelmi múlton túl az azonos értékrend, a közös vallás és a kulturális hasonlóság is.
Globalizálódó világunkban a nemzeti érdekérvényesítés fontos eszköze a hasonlóan gondolkodók szoros együttműködése. A magyar – horvát társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatokban rendkívül sok tartalék rejlik, közel sincs kihasználva minden lehetőség. Ezt felismerve javasolta egy civil szervezet, a Magyar – Horvát Baráti Kör, hogy a Magyar – Lengyel Barátság Napja példájára, hozzuk létre a Magyar – Horvát Barátság Napját is. A Magyar Országgyűlés IPU Magyar – Horvát Baráti Tagozata ez év június 26-án benyújtotta erre vonatkozó határozati javaslatát. E szerint május elseje, Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér születésnapja lenne a Barátság Napja. Minden évben felváltva ünnepelnénk egymás országaiban, először Szigetváron, a várvédő Zrínyi Miklós hőstettének helyszínén.  Ezzel a programmal felhívhatjuk a figyelmet a két ország kapcsolataiban fel nem ismert lehetőségekre, és hozzájárulhatunk a szorosabb együttműködéshez.
A két Barátság Napja program rámutathatna arra, hogy Magyarországnak két igazi, történelmi múltba gyökerező stratégiai partnere van Közép-Európában: Lengyelország és Horvátország. Ahogy a Visegrádi Együttműködés több mint két évtizede alatt Varsó és Budapest volt e közösség motorja, mostantól Varsó, Budapest és Zágráb lehetne a Baltikumtól az Adriáig terjedő térség együttműködésének hajtóereje. Ebbe az együttműködésbe beletartozna az Európai Unión belül lévő valamennyi úgynevezett volt „kommunista” ország. Az észak-déli közlekedési folyosók és energiavezetékek történelmi szükségességén kívül, együtt léphetnénk fel az Európai Unióban közös érdekeink képviseletében. Ez az együttműködés pozitívan hatna a Balkán Unión kívüli országaira és a keleti szomszédságra.
Ezek után felmerülhet az a kérdés is, hogy Horvátországot be kellene vonni a Visegrádi Együttműködésbe. Végül is perszonálunióban éltünk, amikor 1335-ben Károly Róbert a cseh és a lengyel királlyal létrehozta a Visegrádi Szövetséget. Ennél még fontosabb ok az, hogy Horvátország uniós tagságával bővült a szervezeten belül földrajzi és történelmi okokból azonos értékeket és érdekeket képviselő országok csoportja. Ez a kör pontosan a V4 és Horvátország.
Isten hozott Horvátország az Európai Unióban, dolgozzunk együtt ismét közös jövőnk sikeréért, ha kell, közösen harcoljunk igazunkért, nemzeteink boldogulásáért!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Módosítás: ( 2013. szeptember 18. szerda, 08:26 )