Tisztelt Miniszterelnök-helyettes úr!
Nagykövet urak!
Államtitkár úr!
Főkonzul Asszony!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!

Miközben idejöttem a mikrofonhoz, a Magyar - Horvát Baráti Kör elnökségi tagja, Vitézy Tamás odasúgta nekem, hogy jót mondjál! Igyekezni fogok.

Hét hónap múlva Horvátország is tagja lesz az Európai Uniónak. Hét hónap múlva ismét együtt leszünk magyarok és horvátok, horvátok és magyarok, egy unió keretén belül. 816 évig perszonális unióban, közös királyságban, és most hét hónap múlva az Európai Unióban fogjuk egymást segíteni, közös céljainkat megvalósítani, és egyben hozzájárulunk az általános európai célkitűzések eléréséhez.

Horvátok és magyarok nem akármilyen szomszédok, legalábbis Európában ilyen példát nem tudok, de valószínűleg a világon sincs arra példa, ahogy mi együtt éltünk több mint nyolc évszázadon keresztül. Míg más szomszéd népek egymás ellen harcoltak évszázadokon keresztül, mi közel ezer esztendeig békében éltünk egymás mellett, vagy együtt harcoltunk a közös ellenséggel szemben.
Ez az együttélés, ez a közös sors fantasztikus történeteket szült. Én csak egyet említek, a Zrínyi családét. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős mindkét nemzetnek kiemelkedő történelmi hőse. Két dédunokája, Zrínyi Miklós és Petar Zrinski, akik édestestvérek voltak, az egyik a magyar, másik a horvát irodalom kiemelkedő alakja. A Zrínyi család gyönyörűen szimbolizálja a két nép közös történelmét.

További közös sorsunk, legújabb kori együttműködésünk egy unió keretén belül már korábban is létrejöhetett volna, hosszú évekkel ezelőtt, ha nincs Európa néhány országában egy rossz történelmi beidegződés, ha nem kezelik Horvátországot másképpen, mint azt a 10-12 országot, amelyik csatlakozni tudott az Európai Unióhoz 2004-ben. A milosevicsi agresszió volt a kiinduló ok, ami miatt ez bekövetkezett, a Horvátországra rákényszerített honvédő háború. Nagyon jól tudjuk, elismert tény, hogy Horvátország hasonló kultúrával, hasonló fejlettséggel rendelkező ország, mint azok, amelyek a 2000-es évek közepén az Európai Unió tagjai lettek.

Már zágrábi éveim alatt 1999 és 2003 között is tapasztaltam, hogy van néhány olyan ország a Lajtán túl, Nyugat-Európában, ahol régi beidegződések miatt késleltették Horvátország csatlakozását. Ezek az országok úgy gondolták, nekik Szerbia a történelmi partnerük, ne legyen nagy Belgrád lemaradása. Hála Istennek ezen országok feladták hibás nézeteiket, tarthatatlan álláspontjukat. Hogy ez mennyire így van, azt fényesen bizonyítja, hogy Ante Gotovina és Mladen Markac tábornokok elnyerték a szabadságukat, felmentették őket az álságos, hamis háborús bűnös vádak alól. Ezzel Horvátország közvetve némi kárpótlást kapott az Európai Uniótól és a nemzetközi közösségtől.

2013. július 1-jével biztos, hogy erősödni fog Európa Horvátország csatlakozásával, és különösképpen erősödni fog a közép-európai régió. Nekem már régi, 10-15 éves gondolatom, hogy ki kellene alakítani Közép-Európában egy Varsó-Budapest-Zágráb tengelyt. Ennek nemcsak érzelmi és történelmi okai vannak, hanem nagyon fontos, aktuális érdekek is diktálják ezt az együttműködést. Koránt sincs arról szó, hogy ez a három ország együttműködik, és mással nem foglalkozik, éppen ellenkezőleg. Én arra gondolok, hogy ez a három ország lehet a teljes közép-európai térség motorja, és ez a térség a Balti államoktól kezdve egészen az Adriáig tart. A Visegrádi Együttműködés négy országa, Lettország, Litvánia, Észtország, Horvátország, Szlovénia, Románia és Bulgária tartoznak ebbe a körbe az Európai Unión belül. Az Unión belüli együttműködésről beszélek, ennek a közép-európai térségnek az együttműködéséről.

Csak zárójelben teszem hozzá, hogy a Visegrádi Együttműködésnek is Lengyelország és Magyarország volt a motorja az elmúlt 20 esztendőben.

Miért tartom ezt fontosnak? Azért, mert az Európai Unió válságok sorozatával küszködik, mindenekelőtt pénzügyi és gazdasági válsággal, de mindez előbb utóbb, ha nem sikerül a problémákat megoldani, akár politikai válságot is okozhat. Itt most nincs idő ennek az együttműködésnek minden elemére kitérni, csupán arra akarok utalni, hogy mi valamennyien új országok vagyunk az Unióban, mi valamennyien 40-45 évig el voltunk zárva a demokratikus berendezéstől, diktatúrában, idegen uralom alatt éltünk. Most felszabadulva, megújulva, új gondolatokat, új eszméket és új módszereket vihettünk be az európai együttműködésbe. Ezzel meghatározó módon járulhatunk hozzá a válság megoldásához.

Nem utolsósorban egyéni érdekeinket is jobban tudjuk így érvényesíteni. Összefogva, kisebb vagy nagyobb csoportokban jobban tudjuk az érdekeinket érvényesíteni a nagy európai uniós államokkal szemben. Geopolitikai helyzetünkből, közös, vagy hasonló sorsunkból fakadó érdekeinket a velük folytatott tárgyalásokban, vitákban jobban tudjuk érvényesíteni. Ilyen terület például a mezőgazdaság és a környezetvédelem.

Ahogy Neven Mimica miniszterelnök-helyettes úr is említette, a határok teljes lebontása fel tudja gyorsítani a kereskedelmet, a gazdasági együttműködést, tehát a horvát-magyar együttműködés, mint nyolc évszázadon át, kitűnően fog működni a jövőben is.

De a legjobb gépezetbe is beleeshet egy homokszem. Nem tehetem, hogy ne említsem meg: vannak olyan marginális erők, hangsúlyozom marginális erők, melyek éket akarnak verni a magyar-horvát gazdasági együttműködésben. Azt is kiemelem, hogy csupán bizonyos vélt vagy valós gazdasági érdekről van szó. Innen üzenem nekik: nincsenek sikerre ítélve. A kísérletük kudarcot fog vallani. Még pedig azért, mert ma is érvényes Miroslav     Krlezának, a világhírű horvát írónak azok a szavai, amelyeket valamikor a XX. század közepén fogalmazott meg a magyar-horvát kapcsolatokról. Annak a Miroslav Krlezának, akinek a közelmúltban állítottunk szobrot itt Budapesten, a Ludovika téren. Zárójelben hozzáteszem, talán éppen ezekért a szavakért. Miroslav Krleza azt mondta, hogy magyarok és horvátok, horvátok és magyarok között a történelem során oly sok minden történt, ami elválasztja egymástól a két népet, hogy ezekről a dolgokról könyveket lehetne írni. De, folytatta Krleza, a történelem során magyarokat és horvátokat oly sok dolog kapcsolta össze, oly sok közös ügy van, oly sok közös érdek van, hogy erről egész könyvtárnyi irodalom szól. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez a könyvtár a következő években újabb és újabb kötetekkel bővül majd.

Tiszta szívből kívánok horvát barátainknak sok sikert az Európai Unióban, sok egyéni és sok közös sikert! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!

20121203 Horvat piknik GER8961

Módosítás: ( 2012. december 21. péntek, 09:15 )