1993. december 12-én délután negyed hatkor Dr. Antall József, a kommunista diktatúra utáni első szabadon választott miniszterelnök, a rendszerváltoztatás kormányfője, itt hagyott bennünket. Saját felelősségére, orvosai tiltakozása ellenére tért vissza a kölni gyógykezelésről, hogy teljesítse küldetését. Súlyos betegsége miatt halála nem volt váratlan, mégis hihetetlen megdöbbenést, leírhatatlan fájdalmat keltett emberek millióiban a Kárpát-medencében és egész Európában. Pótolhatatlan veszteség érte a magyar nemzetet, a kereszténydemokrata, konzervatív, nemzeti liberális politikai erőket a transzatlanti térségben és minden demokratát az egész világon. Ravatalánál tízezrek rótták le kegyeletüket, és százezrek kísérték utolsó útjára december 18-án a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe.
Antall József az 1990. április 8-i választási győzelem után azt mondta, kamikáze kormányt alakít, mert a diktatórikus rendszerből parlamentáris demokráciát létrehozni, a működésképtelen szocialista tervgazdaságból szociális piacgazdaságot teremteni, a végletekig eladósodott, elszegényedett országban az embereknek jólétet, biztonságot garantálni, csak az egész társadalmat kíméletlenül igénybe vevő átalakítással lehet. Ugyanakkor valami titokzatos módon megsejtette, hogy személyesen is a rendszerváltoztatás mártírja lesz. Amikor belépett elődje, Németh Miklós parlamenti dolgozószobájába, azt mondta, maradjon minden a helyén, nem kell időt és pénzt pocsékolni átalakításra, csupán egy gróf Batthyányi Lajost ábrázoló festményt hozzanak a múzeumból, és akasszák fel a hosszú fal középső részén. Az 1848-as forradalmi kormány mártír miniszterelnökét ...
Antall József nemcsak ismét megteremtette a parlamentáris demokráciát Magyarországon, elindította a szociális piacgazdaság kialakítását, hanem belevágta fejszéjét a legnagyobb átalakításba is; a kádári agymosáson átesett, a kommunista internacionalizmus talaján felnőtt, megfélemlített népből ismét keresztény értékrend alapján álló nemzetet teremteni. Történelmet írt, amikor az MDF III. Országos Gyűlésén, 1990. június 2-án kijelentette, „… érzésben, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni!” Sütő András azt mondta ravatalánál: „Senki, aki utána jön, senki, aki nyomába lép, ezután meg nem kerülheti őt abban, amit a határon kívül élő magyarságért cselekedett.”
Mi is az ő nyomdokában járunk, amikor elkötelezetten harcolunk a magyar nemzet határokon átívelő újra egyesítéséért, az elszakított nemzetrészek szülőföldön magyarként boldogulásáért, a teljes magyar nemzet felemelkedéséért a Kárpát-medencében. Küzdelmünket azonban megosztottság nehezíti saját sorainkban. Megosztottság a mai Magyarország határain belül, megosztottság a külhoni magyarok soraiban. Ezt halljuk a Parlament falai között, ezt halljuk a Magyar Állandó Értekezleten és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán. Pedig már többször elhangzott a figyelmeztetés: az erősek összefognak, a gyengék széthullatnak. Jó lenne megfogadni Böjte Csaba atya példabeszédét, aki fenn a Hargitán egy gyorsfolyású hegyi patak partján sétálva látta, hogy a tiszta vízbe hulló faleveleket az okos kicsi patak a kanyarokban szépen kiteszi a parti kövekre, és tisztán szalad tovább. Így kellene cselekedni nekünk is, embereknek, mondta Csaba testvér, a sérelmeket, haragot, gyűlölködést, vessük ki lelkünkből menet közben, és szeretetben, egyetértésben haladjunk tovább. Így messzebb jutunk és sikeresebbek leszünk. Nekünk is, magyar politikusoknak, a kanyarokban kell hagynunk az egymás iránti haragot, meg nem értést, a felesleges rivalizálást nemzetpolitikai kérdésekben. Ilyen kanyarnak tekinthetjük az adventi várakozásban a Karácsonyt, de ilyen lehet a jövő évi országgyűlési választás is.
Miközben emlékezünk Antall Józsefre, a rendszerváltoztató miniszterelnökre, legyünk hűek az ő politikai hagyatékához, a 15 milliós magyar nemzet határokon átívelő felélesztéséhez!
Budapest, 2013. december
                                                          Csóti György

Elhangzott a Magyar Országgyűlésben december 9-én,
és megjelent a Magyar Nemzetben december 11-én