Címlap

Újévi gondolatok a nemzet felemelkedéséhez

Valamelyik külföldi utamon, egy hét-nyolc éves kislány, aki nem beszélt magyarul, megkért, énekeljem el a magyar himnuszt. Némi hezitálás után, összeszedve minden énektudásomat, elénekeltem. Figyelmesen hallgatott, majd amikor befejeztem, csodálkozó szemekkel a következőt mondta: „Nagyon szép, de miért ilyen szomorú?” Mi magyarok vagy ötszáz éve, búsulva vigadunk, búsulva ünnepelünk, búsulva emlékezünk, búsulva élünk. Énekeink, dalaink, nótáink legtöbbje szomorú. Sírva vígad a magyar – mondják, és ez sokszor így is van. Volt is miért sírnunk az elfecsérelt évszázadok miatt, a bennünket méltánytalanul sújtó balsors miatt. Időnként azért mi is adtunk okot szenvedésünkre.
Ideje azonban végre felemelni a fejünket. Hibáink és mulasztásaink mellett  sokat adtunk az emberiségnek, mindenek előtt Európának.

Módosítás: ( 2014. február 19. szerda, 15:04 )

Bővebben...

 

Beszéd a Nemzeti Összetartozás Bizottsága és a Magyar Nemzeti Tanács együttes ülésén Szabadkán 2013. szeptember 26-án

NÖB Szabadkán 2013.09.26. 1


Röviden szeretnék szólni néhány alapvető kérdésről a nemzetpolitikában, melyeket szerintem tézisekként lehetne kezelni, pillérekként, melyeken közös sorsunk nyugszik. A nemzetpolitikának arról a területéről szólok, amely a külhoni magyarok sorsával foglalkozik.

Az elszakított nemzetrészek, közkeletű szóhasználattal a határon túli magyarok ügye nem külpolitikai kérdés, hanem egy speciális belügy, melynek külpolitikai vonatkozásai vannak. Az elmúlt időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarok nem csupán nyelvileg és kulturálisan egységesek, hanem politikailag is. Ennek közjogi kinyilvánítása az egyszerűsített honosítási eljárás megteremtése, a kettős állampolgárság lehetővé tétele. A magyarság politikai egysége nem kérdőjelezi meg a jelenlegi határokat, csupán a nemzet határokon átívelő újraegyesítését jelenti. Ez az egység, amellett, hogy sokszínű, az önrendelkezés iránti igényben testesül meg. A magyarországi kormányzati munka szinte minden szeletét érinti a szomszédságban élő nemzettársaink élete.

Módosítás: ( 2013. szeptember 30. hétfő, 17:20 )

Bővebben...

 

Felszólalás „A határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról” szóló parlamenti vitában 2013. február 26-án

- Felszólalás "A Határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról" szóló parlamenti vitában 2013. február 26-án-

Módosítás: ( 2013. május 28. kedd, 07:43 )

 

Emlékezés a vukovári hősökre és áldozatokra 2012. november 16-án

DSC07581

Módosítás: ( 2013. szeptember 18. szerda, 08:23 )

 

Erdélyben és a Partiumban élő magyarok sorskérdései

1989. december 27-ről 28-ra virradó éjszakán közel száz teherautóból és személygépkocsiból álló segélyszállítmány indult a városligeti Dózsa György útról Erdélybe. A Magyar Demokrata Fórum Ó utcai „székházában”, a földszintes barakk épületben, hihetlen mennyiségű élelmiszer és ruhanemű gyűlt össze néhány nap alatt.Biztonsági okokból két konvojban indultunk különböző útvonalon, egyiket Lezsák Sándor vezette, a másikat én. Antall József és Csoóri Sándor búcsúztatott bennünket a csípős éjszakai órában. Szívünk tele volt bizakodással, reménységgel. Új fejezetet reméltünk a Romániához csatolt területeken élő magyarok életében. Nagyvárad határában egy fiatal nő román nemzeti színekből álló kokárdát tűzött a mellemre. Jó szívvel viseltem az egész úton. Azt hittük, megváltozik a világ, románok, magyarok, szászok (akik még ott maradtak) megkapják az emberi élethez és önrendelkezéshez való jogot. Katonai fegyelemben vonultunk Marosvásárhelyre, mert fegyveres „szekus” alakulatok támadásától még tartani lehetett, éjszaka hallottunk is lövéseket a távolból. Miután a szállítmányt szétosztottuk, mindenki szabadon indulhatott haza.

Módosítás: ( 2014. február 19. szerda, 15:05 )

Bővebben...

 

Ismét egy Unióban Magyarország és Horvátország

(Megjelent a Magyar Nemzetben 2013. július 13-án)

1089-ben törvényes utód nélkül halt meg Dmitar Zvonimir horvát király. Gazdag, jól működő országot hagyott hátra, melyet azonban többek között Velence terjeszkedése veszélyeztetett. A horvát főurak egy része ezért bölcsen úgy döntött, hogy Zvonimir sógorát, Lászlót hívják meg uralkodónak az erős északi szomszédtól, Magyarországról. Az ellentábor viszont nemzeti király megválasztását tartotta jobbnak, ezért Szent Lászlót soha nem koronázták meg, noha birtokba vette az ország nagy részét, számos területen fejlesztéseket hajtott végre, többek között megalapította a zágrábi püspökséget. Tizenhárom évvel később egységre jutott a horvát uralkodó elit, és 1102-ben Könyves Kálmánt horvát királlyá koronázták az Adriai tenger mentén fekvő Tengerfehérváron, horvát nevén Biográdon. Ezt követően 816 esztendeig perszonálunióban élt együtt a két nép, a két nemzet. Közösen dolgoztak hazájuk gyarapításán, magas szintű kultúrát teremtettek az Északi Kárpátoktól az Adriáig, együtt harcoltak tatár, török és más betolakodókkal szemben. A Zrínyi család, a Frangepánok, a Festeticsek, Jurisics Miklós és mások fémjelzik közös múltunkat. Az európai történelemben példa nélküli, békés és gyümölcsöző együttélés volt ez. Valódi perszonálunióként működött, Horvátország tényleges és teljes körű autonómiát élvezett a közös királyságon belül. A XIX. század közepén keletkezett először feszültség a két nemzet között, kezdetben még több önállóságot, majd teljes függetlenséget követeltek horvát barátaink. A trianoni békediktátum után azonban a Szerb-Horvát-Szlovén királyságban, majd a későbbi Jugoszláviában, nem azt kapták, amire számítottak. A XX. század szörnyűségeit, köztük a milosevicsi agressziót túlélve, végül 1992. januárjában ismerte el a világ Horvátország függetlenségét. Mindehhez alapvetően hozzájárult az akkori magyar és az osztrák kormány, Antall József és Alois Mock vezérletével. Az első Orbán kormány kiemelten kezelte a magyar-horvát kapcsolatokat, a második Orbán kormány pedig meghatározóan elősegítette délnyugati szomszédunk európai uniós csatlakozását.

Bővebben...

 

A Duna TV Közbeszéd műsorában 2012. május 8-án

-A Duna TV Közbeszéd műsorában 2012. május 8-án-

Módosítás: ( 2013. május 28. kedd, 07:38 )

 

Látogatás Genschernél

1991 őszén egyre tarthatatlanabbá vált a „nyugati világ” elnéző magatartása, másképpen fogalmazva tehetetlensége vagy nemtörődömsége a jugoszláviai fejleményekkel kapcsolatban. Milosevics korábbi kijelentése, mi szerint „szerb ember nem élhet idegen fennhatóság alatt” sokkolta a térség népeit, de rá sem hederített a „nemzetközi közösség”. Nem érdekelte, hogy mit szól ehhez a hét évtizede kisebbségi sorsban szenvedő 3,5 millió magyar a Kárpát-medencében, vagy más hasonló sorsú népcsoportok Közép- és Kelet-Európában. Nem ismerte fel, hogy mit jelent ez a balkáni népek és a horvátok számára. Elfelejtették, vagy nem is tudták talán, mennyi vér folyt ezen a tájon a függetlenségért, az önrendelkezés kivívásáért a XX. század során. Nem vették figyelembe, hogy a horvátok, a szlovének, a bosnyákok és az albánok sem akarnak idegen fennhatóság alatt élni. Szelektíven kezelték a népek önrendelkezési jogát, mert azonnal elismerték a balti államok függetlenségét, miután Moszkva lemondott róluk, de nem ismerték el Szlovénia és Horvátország baltiakéhoz hasonló módon kinyilvánított függetlenségi akaratát (parlamenti döntés, népszavazás), mert Belgrád ragaszkodott hozzájuk. Nagy hiba volt, és súlyos árat fizettünk érte. Európában csupán két elismert, számottevő politikus volt, aki rögtön felismerte az idők szavát: Antall József magyar miniszterelnök és Alois Mock osztrák külügyminiszter.

Módosítás: ( 2013. május 27. hétfő, 11:58 )

Bővebben...

 

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 Következő > Utolsó >>

3. oldal / 6